Festő, grafikus. 1923-1927-ig Budapesten, a műszaki főiskolán tanult, majd visszatért szülővárosába,mahol Reithofer Jenő szabadiskolájában tanult festeni. Eleinte autodidakta módon tanult rajzolni, festeni, és sajátította el a fametszés technikáját Kós Károly bíztatására.mCsak később, 1936-tól tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Varga Nándor Lajos volt a mestere. 1939-ben Kolozsvárra költözött és - bár több tanulmányutat tett Európában,
Kínában, Dél-Amerikában - élete végéig ott dolgozott. Eleinte készített tájképeket és portrékat olajjal és pasztellel, de legjellemzőbb munkái a metszetek voltak, ahol a fekete és fehér szín - már-már színesnek ható - árnyalataival éri el azt a hatást, amely stílusának meghatározó eleme. Olajképei, pasztelljei, vízfestményei, metszetei, ceruza- és tusrajzai, illetve albumjai szinte az egész világot bejárták, volt kiállítása Erdélyen és Budapesten kívül Bécsben, Hollandiában, Észak- és Dél-Amerikában, részt vett 1954-ben a Velencei Biennálén. 1986-ban emlékkiállítása volt a Nemzeti Galériában. Munkásságáért Romániában több magas rendű kitüntetést kapott, állami díjat, Kulturális Érdemrend 1. fokozatát, Érdemes Mester díjat, és Franciaországban Liége város díszpolgárává avatták. Képeinek nagy részét Szankon a "Gy. Szabó Emlékházban" őrzik, de több erdélyi és külföldi múzeumban és közgyűjteményben vannak munkái.