Olasz származású, a dédapja a bécsi Hofburg freskóinak alkotója. Pál tízéves korában kezd el fényképezni, és később a világ híresebb műtermi fényképészeinél lesi el a szakma fortélyait. Franciaországból hazajön amikor kitör a világháború, és négy évig harcol a fronton. Ezután Székely Aladár Budapesti műtermében lesz első segéd. Első műterme 1919-ben nyílik meg, és nem sokkal később már Nizzában és Párizsban felvételez. Hollandiában is nyitott két műtermet. A filmezésben is kipróbálja magát, a később Michael Curtiz néven ismert Kertész Mihály rendezőasszisztense, és operatőre. A filmes karrierje hozzávetőlegesen 7 évig tart 27-ben részt vesz az első magyar hangosfilm forgatásán is. A kiállításokon, pályázatokon is jeleskedett, megszámlálhatatlan sok érmet nyert el fényképeivel a világ minden tájáról, fotóit több mint 40 szaklap közölte, megválasztják az angol Royal Photographic Society tagjává is. A felszabadulás után, 1951-ben őt is „felszabadítják” műterme vezetésének nyűgei alól, eztán a Budapesti Fényképészek Kisipari Termelőszövetkezetében dolgozik, alkalmazottként a saját műtermében. Hatvan évet töltött a szakmában studiófényképészként, és ez alatt az idő alatt több mint 450 000 emberről készített portrét. Köztük nem kevés híresség is akadt: Charlie Chaplin, Gustav Mahler, Bartók Béla, Picasso... Stúdiójában előfordultak a revük csillagai, de mellettük az úri osztály is igen gyakran felkereste. A kiállításokra, fotópályázatokra mindig küldött képeket, s teljesen elkülönítette a szakmai, és a művészi énjét, önkifejezését.

• SZENES B.: Néhány komoly szó Angelo Funk Pálról. Színházi Élet, 1924/40.
• KINCSES K.: Magyar fényképészek A-Z-ig. Angelo Funk Pál, Fotó, 1990/1.
• CARTIER-BRESSON, A.–KINCSES K.: Kertész és Brassai előtt. (A modernizmus gyökerei a magyar fotográfiában), Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001
• KINCSES K.: Angelo. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2002.