Festő, grafikus. 1960-tól négy évig a Kossuth-nyomdában dolgozott, de közben 1962-től a Katolikus Hittudományi Akadémián tanult. 1967-ben szentelték pappá, egy évvel később egyháztörténeti doktorátust szerzett. Ezután hét évig segédlelkész volt, de folyamatosan végzett fizikai munkát is. 1972-ben tanulta meg a szitanyomás technikáját, ezután Párizsban, majd Rómában járt tanulmányúton. Később járt Erdélyben és Görögországban is, ami nagy hatást gyakorolt rá. 1975-ben felhagyott az egyházi szolgálattal, és azóta csak művészettel foglalkozik. 1986-ban Salföldre költözött, ahol földművelő, állattenyésztő, természet közeli életmódot folytat. 1973-tól vesz részt kiállításokon, eleinte grafikákkal, a 80-as évektől festményeivel is. Közel áll hozzá a népművészet, a naiv festészet, témái a balatonfelvidéki táj, a vallás és a magyar múlt alakjai. A hazai történelem neves katona alakjairól készített portrésorozatát 1996-ban mutatta be. Közel száz egyéni és csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, a többi közt Munkácsy-díjjal (1988) és Kiváló Művész kitüntetéssel (1997). Munkái megtalálhatóak Budapesten, Miskolcon, Kecskeméten, valamint hazai és külföldi gyűjteményekben.