Festő, grafikus, illusztrátor, gobelintervező. A budapesti Iparművészeti Iskolán végzett 1914-ben, majd a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. Mestere Körösfői Kriesch Aladár, aki mellett tanársegédként is működött. Számtalan hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát. 1932-ben és 1938-ban állami akvarell-díjat nyert, 1935-ben Balaton Akvarell Pályázatot nyert. 1937-ben, a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-t, 1939-ben New Yorkban, 1940-ben Milánóban nemzetközi kiállításon aranyérmet kapott. 1971-ben Munkácsy-díjas, 1977-ben Érdemes Művész lett. 1922-1927 között Erdélyben, majd Budapesten működött. 1942-1949 között a budapesti Iparművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. Egyik alapító tagja volt a Cennini Társaságnak, alelnöke az akvarellfestők egyesületének. 1920-tól részt vett a Cennini Társaság kollektív tárlatain. Egyéni kiállítása volt 1929-ben a Fészek Klubban, 1961-ben a Műcsarnokban, 1968-ban a győri Képcsarnokban, 1970-ben az Ernst Múzeumban. Mesterével freskót készített a zebegényi templomban, 1929-ben az Országházban, 1938-ban a kőbányai Kálvária kápolnában.

• Fényes K.: Diósy Antal, Bp. 1972.