Festő. 1888. május 27-én születetett mezőtúri evangelikus családban. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat.
Mestere: Balló Ede. 1920-ban elnyerte Békéscsaba város díját, ahol pályáját
kezdte. 1943-ban megkapta a Halmos Izidor életkép-díjat, 1940-ben a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete díját. 1945-ben Mezőtúron
telepedett le végleg, ahol tanárként dolgozott. A tokaji művésztelep tagja volt. 1920-tól rendszeresen kiállító művész. A két világháború között gyakran szerepelt az Ernst Múzeum, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok kollektív tárlatain. Az 1950-es évektől a szolnoki, a békéscsabai kiállítások visszatérő résztvevője volt. Egyéni kiállítást rendezett műveiből 1948-ban és 1964-ben Mezőtúron,
1965-ben Békéscsabán. Halála után, 1986-ban és 1988-ban a békéscsabai Munkácsy Múzeumban, 1987-ben a szolnoki Damjanich Múzeumban rendeztek emlékkiállítást műveiből. Alkotásai megtalálhatók a békéscsabai, a szolnoki, a debreceni múzeum gyűjteményében.