Festő, grafikus, intarziakészítő. Tanulmányait Krivátsy Szüts Györgynél kezdte, majd elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát. Mesterei: Réti István, Vaszary János. A főiskola után hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban. A firenzei akadémián G. Pozzinál folytatott tanulmányokat, majd dolgozott Palermóban és Rómában is. 1995-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Tagja volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Az 1940-es években súlyos betegség kötötte gipszágyhoz, ettől kezdve élete végéig csak korlátozottan tudott mozogni és dolgozni. Stílust és tematikát váltott. Első jelentős bemutatkozására 1930-ban Firenzében került sor, ahol tizenhat festményét állították ki a toscanai művészeti fesztiválon. 1932-ben, a Nemzeti Szalonban mutatkozott be. 1946-ban szerepelt a budai művészek első kiállításán, majd többször a Műcsarnokban, az 1970-es években pedig rendszeresen a ferencvárosi Pincetárlatokon. 1981-ben Londonban rendeztek kiállítást képeiből. Jelentősek faintarziái is. A többi közt a szentesi Petőfi Szállóba és a makói Korona Étterembe készített nagyméretű munkákat.