Táj alakokkal

Mattis Teutsch János festői pályafutása az akvarellekkel kezdődött. A budapesti Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolán, majd a Bajor Királyi Akadémián kisplasztikát és szobrászatot tanuló fiatalember a fennmaradt dokumentumok alapján már 1905 körül, Párizsban, inkább a festészeti eszközök felé nyúlt. Az ekkor készített ceruzarajzokat követték Brassóba történt visszatérése után az akvarell és olajfestmények. Két téma foglalkoztatta ekkortájt, a táj és az emberi alakok. E két témát gyakran ötvözte is, ennek dokumentumai azok az alkotások, amelyeken az alakok tájban jelennek meg.

Bár 1907-1908-tól számos akvarell és olajfestmény készült, ezek jelentős része elpusztult vagy elveszett az évek során. A legtöbb fennmaradt ilyen alkotás az 1910-es évek terméséből való. Az akvarellek többségén egy-egy fa, facsoport látható, de előfordul, hogy egy színes virág, virágzó bokor, néhány szál napraforgó kerül a kompozíció középpontjába. Ritkább az olyan alkotás, mint az itt látható akvarell is, amelyen a tájból kiemelkedő motívum egy-egy emberi alak. A művész oeuvre-jében találni olyan korai akvarelleket, amelyen egy akt, egy ölelkező pár, egy kalapáló kisfiú vagy az anya gyermekeivel motívum hozza létre a kompozíciót, de ezeken az alkotásokon a táj, ha egyáltalán megjelenik, mellékszerepet kap. Találni azonban ehhez az alkotáshoz is analógiát Mattis Teutsch művei sorában, ezek egyike a Műgyűjtők Galériája 1994 novemberi árverésén /138.tétel/ szerepelt. Az alak, illetve az alakok ezeken az akvarelleken a tájak részei.

Ez a két sétáló alakot ábrázoló akvarell 1916 körül készülhetett. Erre utalnak a táji részletek, a hullámvonalas építkezés és a színhasználat. Bár korábbról, már 1914-ből ismerünk hasonló szerkezetű akvarelleket, valószínűbb, hogy ez az akvarell későbbi, egyidős a Sárga ruhás nő tájban című, már korábban aukcióra került, említett művel, amelynek hátoldalán egy 1916-os dátum olvasható. Ugyanúgy jellemzője ennek az akvarellnek is a táj két részre bontása, földre és égre történő felosztása. Az alakok éppen ettől a háttéri megoldástól, a merész arányoktól válnak mindkét akvarellen monumentálissá.

Mattis Teutsch János korai munkái elsősorban leheletfinom színeiknek, gyengéd vonalaiknak, az ezekkel az eszközökkel kifejezett hangulatoknak köszönhetik hatásukat. Ezek a kedves pillanatrögzítések, szemetgyönyörködtető tájrészletek azonban Mattis Teutsch János számára filozófiai tartalommal is bírtak. Kunstideologie című könyvében kifejti a horizontális-vertikális kérdéskör körüljárásának fontosságát és illusztrálja is az elmondottakat az 1920-as évek végén keletkezett munkáival. ez az akvarell nem kerül be az 1931-ben megjelent könyv képanyagába, pedig akár ott is lehetne a helye, ugyanúgy illusztrációja lehetne az ott kifejtetteknek, mint másfél évtizeddel később született testvérei. Ez az akvarell annak bizonyítéka, hogy a művészt már festői pályafutása kezdetétől nem csak a látvány rögzítésének feladata kötötte le, nem csak az érzelmek szimbolikus kifejezésének lehetőségeit kereste. Ez az akvarell azt bizonyítja, hogy Mattis Teutschot már abban az időben is elsősorban a művészetelméleti kérdések foglalkoztatták, amikor azt még szóban megfogalmazni sokáig nem volt képes.

Majoros Valéria
művészettörténész