A magyar transzavantgárd festészet képviselője. 1975-80 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult Sváby Lajos és Kokas Ignác tanítványaként. Pályája elején művészete elsősorban a gesztusfestészethez állt közel, és érdeklődése az anyagkísérletek felé fordult (nylon-fóliára festés, égetett, ragasztott, olvasztott felületképzés). A 80-as években tért vissza a hagyományos értelemben vett figurális olajfestészethez, melynek keretében a klasszikus művészettörténeti stílusok és művek különböző, expresszív felfogású parafrázisait készítette el (pl. az Hommage á Böcklin c. sorozat, 1986). Felfogását "szubjektív historizmus"-ként is definiálják. A 90-es években művészete a historizálást megtartva a koncentráltabb festésmód és a mélytónusú színvilág felé mozdult. (forrás: Artportal alapján)