Először magánúton, a gimnáziumi évek alatt tanult festészetet, míg 1864-ben a müncheni akadémia hallgatója lett. Tanulmányai befejeztével itt telepedett le és mutatta be Majális című képét, mely mára a magyar festészet egyik emblematikus alkotásává vált. 1873-ban elkedvetlenedve hazatért birtokára, s csak 1895 körül vett újra ecsetet a kezébe. 1896-ban rendezett egyéni kiállítása elsöprő sikert aratott, s még ez évben országgyűlési képviselővé is választották. 1901-ben dél-itáliai tanulmányúton járt, 1905-ben a Képzőművészeti Főiskola igazgatója lett, 1907-ben a MIÉNK egyik szervezője volt. A halála után megalakult Szinyei Társaság nemcsak emlékét ápolta, de a két világháború közötti időszak legfontosabb művészeti egyesületévé is vált.
* Szinyei emlékkönyv, Budapest, Révai, 1922.
* MELLER Simon, Szinyei Merse Pál élete és művei, Budapest, OMSzM, 1935.
* HOFFMANN Edit, Szinyei Merse Pál, Budapest, OMSzM, 1943.
* KAMPIS Antal, Szinyei Merse Pál, (A Művészet Kiskönyvtára, 100), Budapest, Corvina, 1975
* BERNÁTH Mária, Szinyei Merse Pál, Budapest, Corvina, 1981.
* VÉGVÁRI Lajos, Szinyei Merse Pál, Budapest, Képzőművészeti, 1986.
* A Majális festője közelről. Szinyei Merse Pál levelezése, önéletrajzai, visszaemlékezések, szerk. SZINYEI MERSE Anna, Budapest, Akadémiai, 1989.
* SZINYEI MERSE Anna, Szinyei Merse Pál élete és művészete, Budapest, MNG, Corvina, Széchenyi, 1990.