Karikaturista, festő. Budapesten született 1940. november 24-én. Édesapja Rózsahegyi Jenő ökölvívő és szakedző volt, aki maga is érdeklődött a festészet iránt. Fia egy fiatalkori sérülés miatt hagyott fel a sportolói karrierrel és fordult a művészetek felé. 14 éves korától képezte magát, mesterének Kmetty János festőművészet tartotta. Tehetségére hamar felfigyeltek, már fiatal kora óta foglalkoztatta a Magyar Nemzet, a Népsport és az Esti Hírlap. Pályája során több önálló grafikai kötete jelent meg.

Karikatúrastílusa már korai időszakában kialakult, ennek lényeg, hogy minden modelljét személyesen látta és ismerte, a közvetelen benyomások alapján dolgozott. Igyekezett a Budapestre érkező külföldi sztárok közelébe férkőzni, hogy megörökíthesse, majd dedikáltathassa rajzait. Hasonlóan tett a magyar színházi és zenei élet nagyságaival, de a magyar politika élet akkori és rendszerváltás utáni tagjaival is. Stílusát a karaktermegragadás készsége jellemzi, amelyet mindig áthat a személyes ismeretség varázsa is. Egy "ülésből"  akár percek alatt is több rajzot készített, amely ugyancsak mutatják kifejezőkészségének biztonságát. Jellegzetesek még női akt sorozatai, amelyek ugyancsak mutatják a mindenkori ábrázoltjai iránti érdeklődését.

Kötetei:

• Új magyar parnasszus, 1967
• Maszk nélkül, 1973
• Skalpok és Trofeák, 1982
• Karikatúrastadion, 1983