Már tanítóskodott, mikor tehetségét felfedezték, így került a Mintarajztanodába, Székely Bertalan mellé, majd 1899-ben Münchenbe, ahol több akadémiai díjat nyert. Ösztöndíjjal jutott ki 1900-ban a párizsi Julian Akadémiára és 1902-ben Olaszországba. Visszatérve szülőföldjén, az erdélyi Csík megyében telepedett le és kezdett dolgozni a Gyilkos-tó környékén. Részt vett az első világháborúban, s noha hivatalosan nem volt hadifestő, a fronton számos rajzot készített, főként katonaportrékat. A háború után rövid ideig Erdélyben élt, majd Budapestre költözött, de megfordult Szentes környékén, Koszta József mellett is. A húszas évek második felében ismét Erdélyben dolgozott és itt is állított ki, bejárta Magyarországot, volt Jugoszláviában, míg 1930-ban betegsége végleges letelepedésre kényszerítette. Ettől kezdve Baján alkotott. 1936-ban a KUT törzstagjává választották.

Irodalom:

• SURÁNYI Miklós, Nagy István, Budapest, Singer és Wolfner, 1923.
• LYKA Károly, Nagy István, Budapest, Uj Idők, 1944.
• PAP Gábor, Nagy István, 1873-1937, (A Művészet Kiskönyvtára, 70), Budapest, Corvina, 1965.
• Emlékkiállítás Nagy István festőművész születésének 100. évfordulója tiszteletére, (kiállítás: Marosvásárhely, Művészeti Múzeum, 1973), szerk. SIMON Endre, Marosvásárhely, 1973.
• SOLYMÁR István, Nagy István, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1977.
• MURÁDIN Jenő, Nagy István, Bukarest, Kriterion, 1984.