1865-ben került a bécsi akadémiára, 1866-tól Münchenben tanult előbb az akadémián, majd párizsi utazását követően egy magániskolában. 1868-1871 között Düsseldorfban dolgozott, itt alakult ki sajátos, bitumenes alapozású festőtechnikája. 1871-től Párizsban élt, műveit méltatta a francia kritika. 1873-ban Barbizonban festett fiatalkori barátjával, Paál Lászlóval; a művészkolóniában Millet-vel is találkozott. Házasságát követően művészetében is fordulat következett be; az ünnepelt festő, akinek jelentőségét, művészi teljesítményét már ekkor Liszt Ferencéhez hasonlították, szerződést kötött Hans Sedelmayer műkereskedővel. 1876 körül indult a reprezentatív nagyvilági élet ragyogó és intim jeleneteit feldolgozó szalonképeinek sorozata. Az 1880-as években teljesedett ki tájképstílusa. Párizsi iskola-műtermét 1877-1880 között magyar, német és amerikai növendékek látogatták. 1882-ben fiatal művészek párizsi továbbképzését biztosító díjat alapított. 1884-ben készítette a Kunsthistorisches Múzeum lépcsőházának mennyezetképéül szolgáló A Reneszánsz apoteózisa című pannóját. Historikus tematikájú művei közé tartozik az épülő magyar Parlamentbe festett Honfoglalás (1894).