Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán kezdte 1955-ben. Főiskolai műterme 1958-tól baráti összejövetelek, szellemi műhelymunka színhelye volt. 1962-től az együttgondolkodás Molnár zuglói lakásán folytatódott, innen a Zuglói kör elnevezés. A bővülő társaság rendszeres önképzést folytatott: szövegeket gyűjtöttek, fordítottak és vitattak meg, felkeresték a magyar avantgárd mestereit. 1956 körül festette első absztrakt képeit; ekkoriban ismerte meg a buddhista tanításokat és a jógát. 1962-ben írta Festői elemek analízise című elméleti és módszertani munkáját. A hatvanas évek elején találkozott a művészetét és szemléletét erősen befolyásoló Hamvas Béla filozófussal. 1965-ben Párizsban kapcsolatba került Jean Bazinnel, akinek lírai absztrakt stílusa hatott rá. 1966-ban dolgozta ki festő-jóga elméletét, mely az alkímia, valamint a jóga elvei és fogalmi eszköztára segítségével írja le a művészet, a valóság és a teremtés viszonyát, az alkotóképesség felszabadulásának állomásait. 1986-ban vendégtanár Nîmes-ben. 1990 óta a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára.