A festő, tipográfus, író, költő, ideológus a magyar avantgárd mintegy három évtizeden át legfontosabb személyisége, a nemzetközi modernizmus jelentős alakja volt. Irodalmi és képzőművészeti szervezőmunkáját A Tett című lap alapításával kezdte 1915-ben, ennek betiltása után a Ma aktivista folyóiratot indította el, s a szerkesztőségben 1916-1919 között több kiállítást is rendeztek. A tanácsköztársaság bukása után Bécsbe ment, itt jelent meg a Ma és itt adták ki 1922-ben a Moholy-Nagy Lászlóval közösen szerkesztett, nagyhatású Új művészek könyvét magyar és német nyelven. Kassák a húszas években dolgozta ki képarchitektúra-elméletét számos akvarellt, kollázst, sokszorosított grafikai munkát készítve. Számozott költeményei és képarchitektúrái a Tisztaság Könyvében jelentek meg 1926-ban. Magyarországra visszatérve a Dokumentum megalapításával folytatta szerkesztői tevékenységét. Az 1928-1939 között megjelenő Munka körül egy írókból, értelmiségiekből álló laza csoportosulás is kialakult, melyhez hamarosan fiatal képzőművészek csatlakoztak. Kassák 1945-ben az Európai Iskola alapító tagja volt. Az ötvenes években, amikor irodalmi működését betiltották, ismét a képzőművészet felé fordult, visszanyúlva korábbi konstruktivista korszakához.