1896-os müncheni és párizsi útját követően a budapesti Mintarajztanodában kezdte tanulmányait. 1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művésztelepen. 1921-ben Scheiber Hugóval közösen állított ki Bécsben, két évvel később már a német expresszionizmus legjelentősebb kiállítóhelyén, a berlini Sturm Galériában szerepeltek képei. Önálló bemutatkozását követően Herwarth Walden több csoportos kiállításra hívta meg, így 1928-ban az Egyesült Államokban mutatkozhatott be a Sturm művészei között. A KUT és az UME tagja volt.

Irodalom:
HEVESY Iván, Kádár Béla, (Uj Művészet, 2), Budapest, Amicus, 1922.
Herwarth WALDEN, Az Uj Festőművészet. Expresszionizmus, Budapest, Amicus, 1924.
KÁDÁR Béla, Dies Irae. Huszonnégy tollrajz, Budapest, Anonymus, 1945.
Bela Kadar, (kiállítás: München, Galerie Wolfgang Ketterer, 1966), München, GWK, 1966.
KÁDÁR Béla, A papír két oldala, szerk. BAKONYI Péter, Budapest, INTERART, 1991.
Melanie FISHER, Heritage, Modernity and the Image of the Horse in the Art of Béla Kádár, Acta Historiae Artium (Academiae Scientiarum Hungaricae), Budapest, Akadémiai, 1990-1992, 35/1-2, 63-76.
Melanie FISHER, Painter Béla Kádár. Modernist and Romantic, Pittsburgh, Dorrance, 1999.
N. MÉSZÁROS Júlia, Kádár Béla. A modern magyar rajzművészet mestere, Győr, Piros Sándor, 2001.
GERGELY Mariann, Kádár Béla, Budapest, Mű-Terem Galéria, 2002.