Földrajz- és néprajztudós, Afrika- és Ázsia-kutató. Érettségi után az orvosi egyetemre iratkozott, de nem érzett hivatástudatot az orvosi pálya iránt, s ezért földrajz szakos tanárjelöltként folytatta tanulmányait a bölcsészkaron. A földrajz mellett nagy érdeklődést tanúsított a botanika iránt is. Még egyetemi hallgatóként több e tárgyba vágó tanulmányt publikált német és angol szaklapokban.

Ugyancsak egyetemi tanulmányai idején, 1888 tavaszán indult el régen tervezett afrikai útjára. Ennek költségeit hírlapi cikkeiért kapott honoráriumokból és a Kereskedelmi és Iparkamara által juttatott szerény ösztöndíjból fedezte. (A Kamara számára, az ösztöndíj ellenében, a magyar áruk afrikai piaclehetőségeiről kellett tájékozódnia.) Afrikai kutatásai a Nílus deltájára és annak közvetlen környékére irányultak. Elsősorban a deltavidék földtani és földrajzi sajátosságait kutatta. Munkáját nagyban hátráltatta a mocsaras területen kapott hosszan tartó lázas betegség, a malária.

Aktív szerepet vállalt a Magyar Földrajzi Társaság életében is; 1890-1901 között a tátraság titkára volt. 1902-ben bekövetkezett hirtelen halála egy páratlanul termékeny kutatói pályát tört meg.