Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1926-ban. Mesterei: Glatz Oszkár, Edvi Illés Aladár. 1950-ben Munkácsy-díjat kapott, a következő évtizedekben több tatai és Komárom megyei elismerést kapott. 1926-tól Felsőgallán működött, majd 1942-ben Tatán telepedett le véglegesen. Az alkotómunka mellett rajztanárként, 1950-1954 között pedig a helyi múzeum igazgatójaként tevékenykedett. 1939-től szerepelt kiállításokon. 1950-ben részt vett az 1. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, 1957-ben a Tavaszi Tárlaton a Műcsarnokban. 1958-tól rendszeres résztvevője volt a Komárom megyei képzőművészeti tárlatoknak. Egyéni kiállítása volt 1952-ben a Fényes Adolf Teremben, 1972-ben az Ernst Múzeumban és többször is a tatai múzeumban, ahol 1987-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből. Képei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria, az esztergomi Keresztény Múzeum és a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében.