A tanulást gyermekkorában abba kellett hagynia, inas, napszámos volt, végül ügyvédi írnok lett Désen. Az első világháború után ugyancsak Désen, apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. A rajztanulást Szopos Sándor festő vezetésével kezdte el. 1921-ben Pestre került, ahol esténként az Iparművészeti Iskolát, majd Podolini-Volkmann Artúr szabadiskoláját látogatta. 1924 és 1927 között Olaszországban ezüstművesként dolgozott. Hazatérése után a KUT tagja lett.

Irodalom:
DÉSI HUBER István: A művészetről, (A Művészettörténet Forrásai), szerk. OELMACHER Anna, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1959. o
DÉSI HUBER Istvánné: Dési Huber István, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1964. o
MEZEI Ottó: Dési Huber, (A Művészet Kiskönyvtára, 72), Budapest, Corvina, 1972. o
DÉSI HUBER István: Művészeti írások, (Esztétikai Kiskönyvtár), szerk. TÍMÁR Árpád, Budapest, Kossuth, 1975. o
DÉSI HUBER István: Levelek a szülőföldre, szerk. HUBER András, Bukarest, Kriterion, 1982. o
M. HEIL Olga: Dési Huber István, Budapest, Corvina, 1982.