A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Olgyay Viktor volt a mestere, így festői és grafikai ösztönzéseket egyaránt kapott. Elsősorban tájképfestő, aki a húszas évek második felében egyéni hangvételű neoklasszicista jellegű csendéleteket, illetve enteriőröket is festett. Tájképeinek felfogása később a Gadányi Jenő és Barcsay Jenő nevével mutat rokonságot, noha eredendő és mély természetélményét a racionális szerkesztés sem időben Szentendre volt az ihlető forrása, férfias tömörség és líraiság egyaránt jellemzi. 1980-ban a Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállítást rendezett életművéből.